Kedves Kati,
Mindenek előtt szeretném ezúton is megköszönni a lehetőséget!
Intenzív önismereti út áll már mögöttem, ennek egy fontos mérföldköve lett számomra az UT Veled. Végig kényelmesen éreztem magam a kellemes, nyugodt környezetben, amihez természetesen a kedves kisugárzásod is az első perctől hozzájárult. Egy konkrét témával érkeztem, és már az első összefoglalód is sokat adott azáltal, hogy a saját történetemet a Te narrációdban hallgathattam vissza. A meghívott szereplővel - Apukámmal - zajló beszélgetés során olyasmi érzésem volt, mintha csak ketten lennénk jelen a helyzetben, ami teret adott a mély és nehéz érzéseim megélésének és kimondásának. Számomra segítség volt, hogy nem éreztem időnyomást sem, így nyugodtan egészíthettem még ki a mondandómat az utolsó felbukkanó gondolatokkal, és jól esett, hogy Te csak akkor "léptél közbe", amikor arra szemkontaktussal jelet adtam. Az engedélykérésed partneri gesztus volt számomra, ahogy az is, hogy az összefoglalóddal kapcsolatban is felhívtad a figyelmem arra, hogy engedjem el, ami nem az enyém.
Az egyes szám első személyben megfogalmazott összefoglalódat több okból is jól esett meghallgatnom: egyrészt segítette szintetizálni mindazt, amit hoztam, és ami a beszélgetésben lezajlott, másrészt olyan részletek is hangot kaptak ebben az összegzésben, amit én magamnak ilyen módon még nem mondtam ki, de fontosak a továbblépéshez, a döntésem megszilárdításához, emellett pedig megértést és elfogadást is közvetítettél felém általa. Úgy érzem, ez az összegzés nemcsak a mostani, felnőtt énemnek volt értékes, hanem a belső gyermekemnek is, különösen a lélek-szerződés tartozásmentes rendezése gondolat.
Ezután következett a döntésre vonatkozó kérdésed - ebben is éreztem a partnerséget, és bár ezt egy kicsit erőtlenül kezdtem, de a végére, a korábbi összefoglalódtól inspirálva stabil és kerek egésszé tudtam formálni. A helyzet lezárását hozó résznél is jól esett, hogy szabad kezet kaptam a bennem jelen lévő érzések kifejezésére, vagyis a megbocsátás helyett az együttérzésre - stabil nyugvópontra tudtam ezáltal érkezni a beszélgetés végére. Úgy érzem, nagy utat jártam be az UT alatt ("hegyet másztam meg"), a Te figyelmes és nagyon kifinomult kíséretedben. Az én személyes célom az volt, hogy a bennem lévő dühöt kicsatornázhassam, ezt sikerült megtennem, és nagyon örülök, hogy ez egy szép keretben történhetett, vagyis hogy a nehéz érzés mellett az Apukámmal és magammal kapcsolatos együttérzés is helyet kapott. Megkönnyebbültem, és nagyon elfáradtam - az UT hatása egész nap elkísért. Köszönöm az élményt!