Az Iyengar jóga számomra szerelem. 'Véletlenül' botlottam bele. Azért írtam így, mert nem hiszek a véletlenekben, hiszen mindennek oka van. Vagy mondhatnám azt is, hogy szerencsém volt, de ebben sem hiszek, mert ez is olyan véletlenszerűnek hat. A szerencse számomra az amikor a lehetőség találkozik a felkészültséggel.
Szóval két évvel ezelőtt találkoztam az Iyengar jógával és első órán beleszerettem. Az óra után olyan felszabadító érzést éreztem minden sejtemben, amit semmihez nem tudok hasonlítani. Korábban a stresszes munkám miatt már évek óta problémát jelentett a nyugodt és pihentető alvás. Aztán ahogy elkezdtem jógázni (közben a stresszt is leépítettem) úgy tapasztaltam, hogy a jógás napokon kifejezetten jól, pihentetően alszom. Kezdetben azt hittem véletlen, de nem, több alkalom után kiderült, hogy ez bizony a jóga hatása.
Azért az Iyengar jóga, mert korábbi egészségi ügyem miatt a beszűkült mozgásom más jógát nemigazán tett volna lehetővé így. Az Iyengar jógában akkor is meg tudod csinálni a pózokat, ha valamilyen mozgásszervi elváltozásod van, azért, mert vannak eszközök amelyek ezt segítik (pléd, tégla, heveder, hengerpárna, blokk, jógaszék stb.). Nem baj tehát, ha nem ér le a kezed, segít a tégla, ha nem elég a tégla akkor alá teszel még egy-két blokkot és akkor már kész is a póz. Aztán ahogy telik az idő egyszercsak azt veszed észre, hogy csökken az eszközök száma és egyre jobban bele tudsz menni a pózba. A hétköznapokban is óriási változást hozott a könnyebb mozgás.
Olyan fejlődést érzek magamon a jóga által, amit szavakban nem tudok kifejezni.
Hogy honnan hová fejlődtem azt elmondani sem tudom. S a 'poén' csak most jön. Még mindig nem tudom úgy lerakni álló nyújtott láb esetén a tenyeremet a földre, hogy közben a hátam egyenes. De már le tudom rakni a kezem (egy ilyenirányú nyújtásokat végző jógaóra után). Atyaég mennyi munka van benne, hogy már ezt meg tudom csinálni. Talán térdtől indultam, úgyértem addig ért a kezem lehajolva :D
Két éve elég intenzíven járok belső motivációból, hiszen jó érzés. Ez az első olyan mozgás az életemben amikor nem kell nyüstölnöm magam, nem szenvedek a végzése közben. Elfáradok, de jólesően. A hatása gyógyító.
Korábban jártam gyógytornára, ami egy bizonyos fokig nagyon szuper volt, viszont a jóga óta úgy érzem szárnyalok.
A történethez hozzátartozik, hogy egész életemben fel voltam mentve tornából, mert akkor ez volt a divat (ahelyett, hogy jógáztattak volna), tehát soha nem tornáztam.
Korábban elhittem, hogy a kétoldali csípőficammal született, beszűkült csípőm -akkor majdnem harminckilenc évesen- már nem javulhat, maximum szinten tarthatom gyógytornával, de inkább romolhat. A terpeszem csípőterpesznál alig volt nagyobb. Hanyat fekve egyik lábemelés kb. húsz centire ment (szabályosan) másik láb a földön nyújtva, de az is úgy, hogy néhány másodperc múlva ledobtam, mert annyira nem volt benne erő vagy egy kicsit tovább tartottam és gyorsan begörcsölt.
Ez valahogy a hétköznapokban nem jött ennyire ki. Persze a gyaloglás fárasztott, de ez semmi volt ahhoz képest, hogy csípőprotézis műtét (kettőezertizenkettő) előtt kb. ötven méter után összerogytam annyira fáradt voltam és ha egy kicsit tovább folytattam a gyaloglást, akkor nagy fájdalmaim voltak, továbbá a régi villamosra való felszállás bal lábbal lehetetlen volt.
Ahogy most olvasom az írásomat magam is meglepődöm, hogy honnan indultam. Ha benne van az ember akkor vakfoltos. Kb. szinte mindenki látja a helyzetét, csak ő nem.
Az Iyengar jóga egy olyan terápia, amit minden olyan csípő- vagy mozgásszervi betegséggel/elváltozással küzdő személynek (is) felírnék, aki gyógyulási lehetőséget keres műtét nélkül. De ezzel munka van. Viszont komoly eredményt lehet elérni.
Mindenki önmagához képest viszonyítson. A fejlődést is így kell nézni, önmagamhoz képest.
Ámulattal csodálom ahogy a kitartó gyakorlás megszelidíti a testet. És ez visszahat a lélekre.
Visszatérve a mai jóga órára. Egy újabb sikerélmény ért, ezúttal fejenálláskor el tudtam jönni a faltól úgy, hogy nem billegve megtartottam a levegőben a lábaimat a törzsem folytatásaként szerintem majdnem két percig. Magam sem hittem el, hiszen ez korábban egy-két másodpercre sikerült. Megint fejlődtem. Ez számomra azt jelentette, hogy megbízom a bizonytalanban, hiszen, ha nem támaszthatom a falat a lábammal akkor az nekem korábban bizonytalan helyzetet eredményezett. A fejenállást alig több mint egy éve (múlt július) próbáltam meg először. Akkor is képes voltam feljönni, de szorosan tapasztottam a falhoz a lábam a biztonságért, illetve sem a vállam sem a hátam nem volt elég erős, hogy úgy legyek képes tartani a pózt ahogy az elő van írva. Mostmár egyre jobban érzem azt amikor azt mondja a tanár, hogy emeld fel a vállad, hátad stb. Szóval a gyakorlások megteszik a hatásukat.
A víziómban az van, hogy olyan szelid a testem, hogy a spárgától kezdve minden ászanát meg tudok csinálni mesteri szinten. Ezt manifesztálom.
Az Iyengar jóga tanáraimtól szívesen tanulom a jógát. Amit ők képviselnek az a profizmus.
Úgyhogy el is határoztam, hogy tanulom a jógát, hogy aztán amikor készen állok rá átadhassam ezt a csodát másoknak. Hiszen ez egy CSODA!
És ha már ez a blog főként hiedelmekről szól:
Az orvosok elhitették velünk, hogy a csípőficamra nincs más gyógymód, nincs megoldás és én ezt a hiedelmet átvettem és meggyőződésemmé vált. Már kétésféléves koromban a szüleimbe és ezáltal belém is beprogramozták, hogy felnőtt koromban tizennyolc évesen műteni kell a csípőmet. Akkor persze még nem tudtam hogyan működik a tudatalatti. Aztán felnőtt koromban a gyermekkori programomat valóra is váltottam, éveken át jártam az orvoshoz, mert azt mondták kell a kontroll. Pedig tizennyolc évesen még semmi bajom nem volt, az orvosok azt mondták, hogy meg kell várni amíg teljesen lerobbanok és akkor műtenek. Így is történt. Te jó ég!!!! Tehát az ők ismereteik nagyon korlátoltak voltak, én pedig hallgattam a tekintély személyre és saját meggyőződésemként éltem meg az ők hiedelmüket.
A jógával minden csípővel és testtel kapcsolatos korábbi nézetem szertefoszlott, mert érzem, hogy nincs lehetetlen és gyakorlással mindent meg tudok csinálni amit el tudok képzelni. Sokat dolgoztam ezen a témán a tudatalattimmal.
Amennyiben eszedbe jutnak ilyen vészjósló igéretek/'megoldások' tekintélyszemélyektől, megmondóemberektől, olyan igéretek amelyek szerinted nem a Te megoldásaid, akkor tegyél érte, hogy a tudatalattidban futó hátráltató programjaidat lecseréld. Ha nem boldogulsz egyedül, írj e-mail-t.