Szülőként valljuk, hogy mindent megadunk a gyermekeinknek. Vajon ez igaz? Milyen dolgok felett hunyunk szemet?
Van a gyermek, akinek vannak szükségletei és vannak a szülők, akik általában szándékaik szerint megadnak mindent gyermekeiknek.
Mégis valami 'hiba' csúszik a gépezetbe. Mi ez a 'hiba'? Természetesen ez nem hiba. Hanem arról van szó, hogy a gyermekeknek másra vagy máshogy van szükségük, mint amit megkapnak szüleiktől.
Nézzünk példát.
Van egy család. Állítólag! minden rendben van, átlagos családról beszélünk. Az egyik gyermek folyton kilóg a sorból és más utat jár, mint testvérei vagy a vezető beosztású Apuka vagy a szolgálatkész, megalkuvó Anyuka. Mindennek az ellenkezőjét csinálja ez a gyermek.
Ebből azért jól kivehető, hogy a gyermek nem a családi békét, nyugalmat sugározza. Nem illik bele a facebook-os idillbe, amiket pl. Anyuka posztol.
Sőt nem is értik a gyermeket, olyan mintha nem is a sajátjuk lenne. Szerintük egyikük viselkedésére sem hasonlít. A gyermek, bár lehet, hogy nem tudja érzelmileg kifejezni magát szavak szintjén, mégis a viselkedésével jelzi, hogy valami nincs rendben a családban.
Mi lehet a háttérben?
A szülők hitrendszerei. melyek nem engedik meg észrevenni, hogy a gyermeknek óriási érzelmi hiányosságai vannak. Azt képviselik a családban, hogy a gyermekek mindent megkapnak, nem értik hogy lehetséges így viselkedni.
Aztán, ha nagyítóval belenézünk Anyuka-Apuka kapcsolatába, dinamikájába, akkor kiderül, hogy mégsem olyan idilli a kép, hogy a gyermek mégiscsak jól jelzi, hogy a családi rendszerben valami nem ok. Anyuka bár tudja, hogy Apukával való kapcsolata nem felhőtlen, de igyekszik titkolni a gyermek előtt. Anyuka, kérem, hagyja abba, a gyermek nem hülye, csak gyermek! A gyermekek, mindegy, hogy hány évesek 'leveszik' a szüleik érzelmeit. Mindent. A szülők hiába dugják a homokba a fejüket, a gyermek mindent érez. És ha az nem a harmónia, szeretet, akkor az a viselkedésén, a feszültségén megmutatkozik. Minél jobban kilóg a gyermek viselkedése a sorból, annál jobban jelzi a családi problémákat.
A gyermek ezt nem tudatosan teszi, hanem tudatalatt. Más érzelmekre van szüksége, mint ami a családban áramlik.
De vajon a szülő tudatosan teszi-e azt, hogy nem veszi észre, hogy a gyermek viselkedése, állapota tükrözi a családi dinamikát? Nem, valószínűleg nem tudatos. Akkor mi vezérli a szülőt? A szülőt a saját szüleitől és környezetétől hozott minták, tudatalatti programok vezérlik.
Ha észrevenné azt, hogy az a 'rossz gyermek' valójában nem is rossz, csak tükrözi az otthoni helyzetet, akkor Anyukának fel kellene fedni önmaga előtt azt, hogy milyen problémákat él meg a saját életében. Milyen probléma történt korábban, amit magának sem akar belátni. Milyen érzelmek röpködnek a családban, az otthonukban. A gyermek feszültsége a családi környezetéből jön és nem az iskolából. Nem a tanárok által okozott konfluktusokból. Hanem otthonról. A gyermek a biztonságot, az önbecsülést, a szeretetet, a hátországot otthonról tapasztalja, a szüleitől. Ezt a tanárok nem befolyásolják. Ha pedig a gyermeknek van önbecsülése, akkor nem tudja megbillenteni az iskolai konfliktus. Ellenben az otthoni feszültségtől folyamatos 'balhés, problémás' ügyekbe keveredhet.
A gyermekem a családi térképem. Ha rosszul van a gyermekem, akkor azonnal megvizsgálom, hogy mi van a családunkban, mi van bennünk, szülőkben, milyen érzelmeket élünk át, ugyanis érzelmileg hatással vagyunk a gyermekeinkre.
Olyan jó lenne, ha már szülőként túl léphetnénk azon, hogy a gyermekeink minden fizikai szükségletet megkapnak, ezért viselkedjenek normálisan. A gyermeknek megvásárolhatod a világot, az univerzumot, ha érzelmileg nem azt adod, ami az ő szükséglete.
Mit jelent ez? A gyermek, lehet, hogy az anyával töltött minőségi időt sokkal jobban értékelné, ellenben otthonról azt kapja állandóan, hogy gyorsétterembe étkezés, rohanás, bébiszitter viszi iskolába, külön órára, vagy, ha anyuka/apuka mégis otthon van, akkor az együtt töltött idő kimerül abban, hogy a mobil telefonját nyomkodja és a gyerek meg elvan, mindez minőségi idő töltése nélkül.
A gyermek így nem kapja meg a megfelelő törődést, a neki megfelelő szeretetet.
Azt ugye tudjuk, hogy az autónk benzinnel vagy dízellel működik. Nem kezdjük el mégis szidni, nem haragszunk rá, ha neadj Isten ellenkező üzemanyaggal töltjük meg, majd az autó váratlanul leáll. Hiszen nem azzal tápláltuk amivel kellett volna. Így van ezzel a gyermek is, ha nem azt a fajta szeretnyelvet kapja, amire vágyik akkor ő is elkezd 'elromolni'. Ezen azért ne csodálkozzunk.
A szülők az életüket általában mókuskerékben élik. Egyik teendő a másik után, kevés figyelem jut magukra és családtagjaikra, ha erre nem figyelnek oda tudatosan. Ezért fontos tudatosítani az életünket.
Mikor javul meg a gyermek? A gyermek akkor javul, ha a családban megértés van, harmónia, biztonság, elfogadás, őszinteség, szeretet, legalább ennyinek biztosan lennie kell a neheztelő érzések helyett: harag, düh, bosszú, csalódottság, elutasítás, hazugság helyett, de persze minden eset egyedi.
A szülő, amit tehet önmagáért az az, hogy elindul az önismeret útján, ami által megérti, hogy nem a gyermeke a hibás, hanem a szülők által felépített rendszer és az ők felmenőiktől származó hitrendszerek, ami alapján cselekednek nap mint nap.
Mi van akkor, ha egy beteges gyermek születik? Vagy idő közben lesz beteges?
Édesanyjának érzelmei FOGANTATÁSÁTÓL kezdve hatással vannak a gyermekre. Ez azt jelenti, hogy amennyiben anyuka a terhessége alatt nehéz érzelmeket él meg, az kihatással van a gyermekre.
A gyermek elfojtottan éli át az Édesanyja érzelmeit. És ezzel a betegséggel próbálja 'összetartani' a családot, megszerezni a figyelmet, a minőségi időt.
Tehát a gyermek jó tükör a saját életünkre nézve. Viselkedése, állapota jól mutatja saját lelki állapotunkat.
Hogyan tehetek jót a gyermekemnek?
Ha megismerem önmagam. Ha rálátok az életemre. Ha meghallgatom és minőségi időt töltök vele. Ha felismerem a családi helyzeteket. Ha én jól vagyok, akkor a gyermekem is jól lesz!
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg.
Ha úgy érzed, hogy érdekel a téma és a gyermeked illetve önmagad érdekében szívesen elindulnál a saját önismereti utadon vagy Te vagy az a gyermek akiről írtam és szeretnéd rendbe tenni a múltadat, akkor írj e-mail-t konzultációs időpontért.
BiYOTH