Problémás szülőkapcsolat esetén ez a minta sok családban jelen van, amely megkeseríti a gyermek életét és a családi kapcsolatokat.
Mit nevezünk problémás szülő kapcsolatnak? Olyan szülőkről beszélünk, akiknek a kapcsolatát nem a harmónia, egyetértés határozza meg, hanem központi elem az egyet nem értés. Általában a szülők külön élése esetén jellemző, ahol a gyermeket nevelő fél nem tudja túl tenni magát a múlt sérelmein, de nem csak ebben az esetben lehet jelen ez a minta. Abban az esetben is megjelenhet, ha a szülők egyet nem értésben élnek egy fedél alatt.
Ez a minta nagyban meghatározza az életünket és gyakran életünk végéig sem ismerjük fel. Ilyenkor úgy élünk, hogy félre vagyunk vezetve és nem ismerjük az életünk fontos szereplőinek valódi énjét. Amikor ez felismerésre kerül, lekerül a lepel, észrevesszük, hogy akit korábban valamilyennek ismertünk, ő nem olyan, hanem esetleg a száznyolcvanfokos változás meglátása sem ritka. Rálátunk a szüleink tényleges énjére.
Nem akarok homályosan fogalmazni. De sokszor van olyan, hogy valaki által olyan képet kapunk valakiről, amely nem a valóság. Amely más nézőpontján keresztüli tapasztalás, jellemzés. De az nem a valódi én.
A megoldás az, hogy a szülők önzetlenül hagyják, hogy a gyermek felismerje azt, hogy melyik szülője milyen, a saját valójában, de semmiképpen azt, hogy egyik jó, másik rossz, mert ilyen nincs, nem létezik. Mindenkiben vannak támogató és nem támogató tulajdonságok. Az érzelmileg intelligens, magukon eredményesen önmunkát végző szülők megengedik megláttatni a társaik/volt házastársuk/élettársuk jó tulajdonságait a gyermek előtt. Nem nyomják el a másik szülőt annak érdekében, hogy saját magukat jó színben tüntessék fel a gyermek és más előtt.
A nem egyetértésben élő szülők általában máshogy cselekednek és az egymás közötti ősi ellentét miatt sokszor még, ha ugyanazt gondolnák is, az ellenkezőjét teszik, azért, hogy ellent mondhassanak egymásnak.
Mindez sokszor nem tudatosan zajlik, hanem tudatalatt.
Ezek a szülők ilyen mintát hoznak a saját szüleiktől. Ezekkel az érzelmekkel jönnek gyermekkorukból és hozzák a saját szüleik puttonyát, amiben van néhány nem támogató program. Ebben a puttonyban szereplő tudatalatti minták, érzelmek feszülnek egymásnak.
Ezért az egyik szülő az Áldozat szerepbe tünteti fel magát, a másik szülő pedig ezáltal bekerül az Elkövető szerepbe.
Ez a gyermek fejében megjelenik és óhatatlanul védi az Áldozat szerepben lévő szülőt. Ez nem engedi meg, hogy felismerje az Elkövető szerepben feltüntetett szülő tulajdonságait, valódi énjét.
Az Áldozat szülővel szövetségbe lép a gyermek és innentől kezdve számára szinte mindegy, hogy az Elkövető szülő mit mond, mert az Áldozat szülőnek hisz és az ő szemüvegén keresztül nézi az Elkövető szülőt.
Márpedig, ha a két szülő között nincs egyetértés, sérelmek vannak, már esetleg nincsenek is együtt, akkor a sok neheztelés, bosszúállás így mutatkozik meg.
Ezzel csak az a gond, hogy a gyermek egy nem valós képet lát a saját szüleiről és ezáltal magáról. Hogyan lehetne békében a gyermek lelke úgy, hogy az egyik szülő szidja a másikat, de sosem ismeri el a jót benne? A gyermeknek mindkét szülője fáj a szíve mélyén, de az Áldozat szerepben lévő szülő hatására 'átnevelődik' és eljut oda a helyzet, hogy számára már nem fog fájni az Elkövető szerepben feltüntetett szülő szidása, mert az már a szövetséges szülőjével egyetértésben történik.
Aztán a gyermek felnő és viszi a mintát tovább, majd vagy Áldozat vagy Elkövető szerepbe kerül az életében. Pedig milyen más élet várna a gyermekekre, ha megláthatnák szüleik valódi énjét. És milyen más élet várna a családra, ha ezeket felismernék a szülők.
A rombolás a gyermek későbbi felnőtt életében mérhető, nem támogató párkapcsolat, kötelező munkahely, előrehaladás hiánya, torz önkép, boldogság teljes hiánya, ezek felismeréséig és az önmunka eredményes elvégzéséig.
Nagyon fontos, hogy saját sérelmeinket feldolgozzuk, hogy rálépjünk az önismeret útjára önmagunk és a gyermekeink miatt, hogy rendezzük a szüleinkkel való kapcsolatunkat még akkor is, ha úgy tűnik megbékéltünk a helyzettel, mert fontos, hogy a lelkünk megnyugodjon.
Amint rálátunk az életünkre egyszer csak elkezd összeállni a kép, majd jó esetben az Elkövető szerepben feltüntetett szülő megvilágosodik a valódi szerepében, jó esetben még él és el tudjuk mondani neki. Mert sokszor előfordul, hogy a lepel halála után kerül le azzal, hogy az Áldozat szülő pontosan ugyanúgy viselkedik a gyermekével ahogy az Elkövető szerepben feltüntetett szülővel viselkedett annó.
Amennyiben érdekel az önismereti út, felismerted, hogy a te szüleidtől is ilyen mintát hozol vagy Áldozat esetleg Elkövető szerepben érzed magad, a jelenlegi életeddel nem vagy elégedett és érzed, hogy változtatnál rajta, akkor vedd fel velem a kapcsolatot e-mail-en keresztül, kérj időpontot konzultációra.