Sok szülő nem képes ráhangolódni gyermeke igényére. Nem tudja megadni érzelmileg azt, amire gyermeke vágyna. Így válnak felnőtté gyermekek, akik azt sem tudják, hogy valójában kik ők. És vagy beállnak a sorba, mivel azt tanulták, hogy őket csak a teljesítményért szerethetik és/vagy lázadnak és mindenki mást hibáztatnak életük történéseiért.
Az érzelmileg éretlen szülő, a gyermekkel pótolja saját érzelmi hiányosságait. Nem ritka, hogy magához köti egy életen át. Ha a gyermek nem úgy cselekszik ahogy a szülő elvárja, akkor sértődöttség és bosszú lesz annak a következménye. És mindez úgy történik, hogy nem veszed észre. Esetleg évtizedek múltán jössz rá, hogy valami nem stimmel, ha egyáltalán rájössz.
Egy felnőtt, aki elkezd önmagán dolgozni, elkezdi saját önismereti útját járni, megérzi az érzelmileg éretlen szülők hiányosságait. De van, aki arról számol be, hogy bár érezte, tudta, mégis ezzel a címkézéssel kerül a helyére minden. Ezáltal érti meg a szülő viselkedését. Az érzelmileg éretlen szülő gyakran irányítja a gyermeket vagy egyáltalán nem foglalkozik vele. Nem fogadja el más véleményét és gyakran gyerekesen viselkedik. Akkor érzi fontosnak magát, ha egy nehezebb sorsban levő embert, sokszor a gyermekét segítheti, de nem úgy igazán, hanem csak annyira, hogy az újból rászorulhasson, hogy ő fontosnak érezhesse magát. És amiért talán a legtöbbet szenvedhetnek a felnőtt gyermekeik, az az, hogy soha nem elég semmi az érzelmileg éretlen szülőknek, bármit is tesznek értük, bárhányszor.
Az érzelmileg éretlen szülők általában nem tudnak szeretni, adni és hálásak lenni.
Persze semmi nem fekete vagy fehér. Az érzelmi hiányosság mértéke is mindenkinél más és más, ezáltal az érzelmileg éretlen szülők viselkedése is eltérő lehet.
Ha téged is érint a téma és szeretnél rajta dolgozni, akkor kérj időpontot e-mail-en. Szeretettel várlak a konzultáción!