Ki teremti az én életemet?
Én magam.
Akár tudok róla, akár nem, én teremtem az életemet. Ezért érdemes inkább tudatosan teremteni.
Miért van az, hogy már régóta elterveztem valamit és nagyon pozitív vagyok mégis folyton akadályba ütközöm és nem sikerül a célom.
Az életünk minták összességéből áll. A gyermekkori programjaink szerint működünk. Mindazok a minták ami belénk ívódtak a szüleinktől, környezetünktől, meggyőződésünké vált és öntudatlanul vezérli az életünket.
Mégis hogyan kerekedhetek felül az életemen? Hogyan válhatnak tudatossá a döntéseim? Hogy kerülhetem el azt, hogy áldozat legyen a saját életemben? Hogy juthatok el a vágyott életemhez?
A főszabály, hogy magunk teremtjük a valóságunkat. Nézz körül, elégedett vagy-e a saját életeddel?
Ha nem, akkor mi az amin szívesen változtatnál? Munkahely, iskola, párkapcsolat, baráti kapcsolatok, gyerekeddel, szüleiddel való kapcsolat, anyagi helyzeted, egészséged?
Az első és legfontosabb, hogy ráláss az életedre és felismerd, hogy mire vágysz valójában. A következő lépés az, hogy felfedezd miért 'nem tudtad megvalósítani ezidáig', honnan jönnek azok a minták amelyek akadályozzák a vágyott életedet? Melyek ezek a minták, programok? Ha felismerted, akkor ezeket a mintákat cseréld le olyan mintákra, amelyek a Te életedet támogatják. Azt az életet, amelyet Te választasz magadnak!
Amennyiben eljutottál idáig, szeretettel üdvözöllek az önismeret útján.
Az önismereti út lehet vidám is, de legtöbbször nem az. Nem a könnyebbik út, hiszen önmagunkkal kell nagyon őszinték legyünk, ami olykor nehéz lehet.
Általában egy nagy trauma következtében indulunk el a belső útunkon, de ez nem feltétele az önismereti útnak. Van aki 'felébred' trauma nélkül is.
Ha baj, baleset, szerencsétlenség ér minket, akkor azt igazságtalannak érezzük. Sokan Istent hibáztatják. 'Hol van ilyenkor Isten'? De nem, nem Isten akarja nekünk a rosszat, hanem mi magunk járjuk ezt az utat. Erre persze mondhatod, hogy 'egy baleset nem rajtam múlott'. Nem tudatosan, de tudattalanul Te okoztad magadnak. Erős, magyarázatra szoruló szavak. Megdöbbentő, hogy a balesetemet 'én okoztam magamnak'. Hogy lehet?
Úgy lehet, hogy megálljt parancsoltam magamnak. A baleset erősségétől függően. Egy figyelmeztetés magamnak, amely a sok stressz által történt. A tudatalattim irányít.
Ha megvizsgálod az életedben történt baleseteket, akkor meg fogod találni mindig az okát, a lelki okát. Nemcsak a stressz, a túlterheltség. Valamit nem akar a tudattalan elméd, ezért behozza az életedbe a balesetet a hitrendszered szerint.
Saját életemben is tapasztaltam. És, ha más meséli, azonnal tudom, hogy oka van annak, hogy baleset éri. Csak meg kell találni az okát. Aztán észre kell venni a jeleket, hogy valamit másképp kell csinálni. Más nézőpontból megvizsgálni és lecserélni a nem támogató hitrendszereket.
Az a kolléga, aki nem szereti a külföldi céges utazásokat, a cég szempontjából egyik legfontosabb út előtt két nappal eltöri a lábát. Ez mit jelent? Ez az ember nem tudta máshogy megoldani azt, hogy nemet mondjon. Nem mondhatott volna nemet, mert lehet, hogy az állásába került volna. Mi történt? A tudatalatti elme behozta a megoldást. Persze ez egy hosszú, kínos megoldás, viszont megoldás volt arra nézve, hogy nem kell utaznia.
Kiszakad a dobhártyád, de előtte olyan hírt hallottál telefonon, ami téged jelentősen megrövidített anyagilag, úgy, hogy erről nagyon nem akartál hallani. A kettőt soha nem kötöd össze mégis van összefüggés. Figyeld meg, hogy mi történt a baleset előtt és meg fogod találni a megoldást.
Nem érdekes az, hogy a munkahelyi telefonodon lévő munkával kapcsolatos összes információ egy pillanat alatt elillan azáltal, hogy vendégeskedés idején a két éves kislány összevissza nyomogatta a jelkódot, így lezárt a telefon. S mindez pont abban az időszakban történik, amikor már a telefon csörgésétől is görcsbe rándult a gyomrod, amikor oly mértékben tele volt a hócipód a munkáddal, hogy azt szavakba kifejezni nem tudod.
Ha állandó anyagi kár ér, ha betegségek érnek folyton (megfázástól kezdve bármilyen betegség, akár visszatérő is) az is elgondolkodtató, keresd meg a lelki okát, melyik hitrendszer vezetett ide.
A jó hír, hogy ezen lehet változtatni!
Amikor egyik jó barátomnak felhívtam a figyelmét arra, hogy olyan egyértelműen küldi a jeleket az univerzum a sok balesettel, egészségügyi problémával, anyagi kárral, hogy nem kellene átgondolni miért lehet ez? Erre azt válaszolta, hogy ez nem sok, minden évre jut valami. Vagyis ő ezt már megszokta...Nekem ilyenkor az jut eszembe, hogy mi kell történjen ahhoz, hogy észrevegyük azt, hogy valamit másképp kellene cselekedni?
Akkor viszont magunkba kellene hogy nézzünk. Hogy felfedezzük azokat a hitrendszereket amelyekkel okoztuk magunknak a helyzeteinket. Az pedig fájdalmas, mert valljuk be, hogy van mit sepregetni a házunk táján. És ha elindulunk az önismereti útunkon és felismerjük a sepregetnivalót és azt is, hogy ezt saját érdekünkbe lenne jó elseperni és helyette virágosládákat telepíteni tele illatos virággal, akkor már tettünk magunkért.
Akkor már nem ugyanazok leszünk, akik voltunk. Ahogy haladunk más tudatossági szintre kerülünk. Így a barátaink egyszercsak nem értik és lemorzsolódnak. Előtte azért megpróbálnak visszahúzni, de már nem tudunk ugyanazok lenni. Minden tudatszintről más a kilátás, tanultam a tanáromtól, Szilvitől. Ez hatalmas nagy igazság.
Önmagunk száznyolcvanfokos fordulatot tudunk venni önmagunk által. Azáltal, hogy elkezdjük megismerni önmagunkat, hogy felismerjük mit miért teszünk, hogy egyre tudatosabbá válunk.
Ez az ami segíteni fog a teremtésben, nem a varázspálca.
Dolgozni kell rajta, igen. A valóságom megváltoztatása így lehetséges.
Ha tetszett a bejegyzésem kérlek, oszd meg.
Ha úgy érzed elindulnál az önismereti utadon, de nem tudod hogy kezd el és segítségre van szükséged, keress meg e-mail-ben.