Magadra ismersz az alábbi történetben?
Egész életemben nem volt önbizalmam. Nem bíztam magamban. Szürkének, átlagon alulinak éreztem magam. Az iskolai vizsgáimra a félelemtől alig tudtam elmenni, ott sem hittem magamban. A vizsgáktól mindig rosszul voltam, a rengeteg emésztési probléma mind ide kapcsolódott.
Azonos pozícióban dolgozom minden munkahelyemen, nem merek előrébb lépni, mert úgy érzem nem tudnék teljesíteni. A backoffice munkát kedvelem. Jó munkaerő vagyok.
Párkapcsolatom van, de mégis magányos vagyok, bár nehéz ezt bevallani. Nincs bátorságom tovább lépni.
Mostanában megcsillant bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha kibillennék ebből a tehetetlen állapotból. Azt érzem, hogy a félelem tart vissza.
Mi lehet ennek az oka?
Az önbizalomhiány gyermekkorunktól kísér általában. Amikor elhisszük azt, amit gondolnak rólunk a körülöttünk lévők, a szüleink. Ha pedig nem jól vélekednek, nem jól viselkednek, vagy egyszerűen csak nem foglalkoznak velünk, ahogy annak idején velük sem foglalkoztak, vagy leuralják a család annyi tagját ahányat lehet, akkor annak könnyedén lehet ez is a következménye.
Akkor is lehet valaki önbizalomhiányos, ha már egész kicsi korában mindig letörik a kezdeményezését, semmit nem tud jól.
Aztán felnőtt korunkban már szeretnénk változtatni rajta, de a múlt öntudatlanul visszahúz.
Az alábbi változásokat érhetjük el (a teljesség igénye nélkül), ha meghozzuk a döntést és teszünk érte:
- vágyott élet: magabiztos, határozott kiállás önmagamért
- jogaim érvényesítése
- előrelépés a munkahelyemen - nagyobb fizetés, ezáltal kényelmesebb élet
- tovább lépés párkapcsolat ügyben stb.
Mit gondolsz, jó lenne a fenti változás irányába elindulni?
Gyere, ismerd meg önmagad és kezdd el a saját életedet élni. Kérj konzultációs időpontot. Szeretettel várlak.