Budapest hangulata az ünnep fényében-árnyékában nagyon türelmetlen, kapkodó, harácsoló volt. Az emberek kevésbé voltak tekintettel a másikra, saját érdekeik teljesítése volt a fő cél, a legnagyobb rohanásban.
Ma este, holnap, holnapután jönnek majd a családi összejövetelek. Az unalmas, ismételt ajándékok átadása, csalódások ezreivel.
Az Ünnep valahogy elvesztette a szeretet jellegét, a lelkünk szeretetre való hangolódását. Az őszinte szeretet valahol háttérbe maradt. Utolsó pillanatig dolgozunk, majd 24-én mindent meg kell valósítanunk, diszítés, ajándékok elkészítése…
Aztán a nagy találkozásokra fel kell készítsük a szívünket, mert azok nem olyan egyszerűek. Olyanokkal találkozhatunk, akikkel lehet, hogy soha nem találkoznánk szívünk szerint, ezért vagy azért. Persze megy ilyenkor a képmutatás és a háta mögött való kibeszélés. S mindeközben a nagy zabálások is zajlanak, úgy, hogy az asztaltól sem tudunk felállni.
Ez az Ünnep sok mindent magában rejt. Szeretet, irigység, féltékenykedés és folytasd a sort a sajátjaiddal.
Az érzelmek nem vesznek ki belőlünk akkor sem amikor ünnep van. Pont úgy hordozzuk magunkkal a negatív érzéseinket, mint a támogató, építő, jó érzéseket.
Éppen ezért az Ünnep nem mindenkinek ünnep! Ezért fontos, hogy a lelkünket is hangoljuk a Karácsonyra, ne csak a pénztárcánkat.
Hogyan tudjuk túlélni a kötelező ünnepléseket?
Ha rendezzük magunkban a kapcsolatainkat. Ha visszabillenünk egyensúlyunkba. Ha tudjuk, hogy kik vagyunk, mire van szüksége a lelkünknek, hogy hol foglaljuk el a helyünket a saját életünkben. A legfontosabb, hogy megismerjük önmagunkat. Így következő szintre tudunk lépni, amely megmutatkozik a lelki békénken, kiegyensúlyozottságunkban, a megtakarításainkon, az önbecsülésünkön, a magunkért való kiállásunkon, amely nélkülözhetetlen a mai világban az élet minden területén.
Boldog, önismeretben gazdag Karácsonyt kívánok szeretettel <3